Hosszan szoptatni

Jó rég volt már, amikor a gyerekeimmel együtt belecsöppentem egy interjú helyzetbe, melynek során a szoptatásról kellett anyai tapasztalataimat megosztanom. A véletlen úgy hozta, hogy a napokban többekkel szóba került a téma, így elővettem. A műsor készítői akkor egy átlagos szoptató anyát kerestek, ehelyett belém botlottak, aki  épp két gyerekét, köztük egy négy évest is szoptatta. Számomra nagy nehézséget jelentett, hogy köz előtt kelett beszélnem olyasvalamiről, amiről bár határozott és markáns szakmai véleményem volt, de a magánemberként folytatott saját gyakorlatomat megtartottam családunk intim körében. Nem véletlenül.

Azóta a "túlkorosom"  már elválasztódott, de a téma vissza-visszaköszön. 

Az eredeti bejegyzésem születése óta eltelt másfél év, és az elmúlt hetekben olyan anyákat értek megalázó, megbélyegző és ostoba ítéletek, akik nem ilyen "szélsőséges" gyakorlatot folytatnak mint én, hanem kicsiny, pár hónapos babáikat gondozzák szeretettel, hozzáértéssel, nemzetközi ajánlások mentén, legjobb anyai tudásuk szerint.

Támogatást és elfogadást érdemelnek, tegyünk a verbális  bántalmazásuk ellen!

Minden szülőnek kijár a feltételezés, hogy kompetens anyja és apja a gyerekének. Lehetőleg csak akkor véleményezzük  a szülői viselkedését, ha erre kifejezetten megkér. 

Akkor azt írtam, hogy nem helyeslést, hanem elfogadást kérek. Ekkor talán nem voltam teljesen őszinte. Jól esik ám az a pozitív megerősítés!

Hiszem, hogy az elfogadás feltétele, hogy információt adjunk, és kimondjuk, hogy létezik ez a jelenség. A láttatás még mindig fontos célom. Tehetünk azért, hogy láthatóvá tegyük, hogy vannak olyan családok, nem is kevesen, ahol a gyerekek 2-3-4-5 évesen még nem választódnak el. Szoptatjuk a 3-4-5-akárhány éves gyerekeinket, akik ezt egyszer abbahagyják, és e pont előtt, és ezután is pont olyan gyerekek, mint a többiek. Sokfélék. Ahogy mi is ugyanolyan anyák és apák vagyunk mint a többi, ilyenek is, olyanok is, nem lettünk ettől többek, jobbak, de nem is vagyunk perverzek, fanatikusak, beteg lelkűek. Nem kell mindenkinek így csinálni, nem elvárás, a mi családi rendszerünk így állt össze. 

Látva, hallva és tapasztalva azt, hogy mit tud kiváltani sokakból az a közlés, hogy egy ekkora gyereket még szoptat az ember, gyűlik bennem a feszültség, hogy változtassunk ezen. Én elfogadó vagyok a nem szoptatókkal, hamar elválasztókkal. Fellépek a tápszert adó szülők minősítése ellen, és nem szoptatásban mérem a jó anyaságot, de tapasztaltam értetlenséget, hülye kérdéseket, előítéletet, negatív minősítést, riogatást, ostobaságot, és mérhetetlen indulatot azokkal szemben, akik (évekig) szoptatnak. Még ha biztos is vagyok magamban, fárasztó, frusztráló ezt látni. Szülőként felelősnek érzem magam a hasonló úton járókért, és szeretnék tenni azért, hogy az utánam jövőknek egyszerűbb legyen. A láttatás ellen hat , hogy a pár éves kisgyerek szoptatása nem látványos, és nem a köz előtt zajlik. Egyszerűen nem látszik. Nem tudod a gyerekeid ovistársairól, ha esetleg még anyamellen alszanak el. Tapasztalatom szerint fel sem merül ez az emberekben.Teljesen tipikus, hogy már a két éves gyerekét  szoptató anya is arról ír, hogy kritizálják, elbizonytalanítják, pedig a kétszer olyan idősek között is van, aki épp csak elválasztódik.

Tűnhet egy társadalom szoptatásbarátnak, ismerheti jobban a csecsemők igényeit, lehet elfogadóbb a pár hónapos babájukat köztéren szoptatókkal szemben, és lehet annyira fejlett, hogy szoptatós sarkot alakít ki az Ikeában, képzi az egészségügyben dolgozókat, és felhívja a leendő szülők figyelmét az igény szerinti szoptatás jelentőségére. Könnyen lehet azonban, hogy ugyanebben a társadalomban azok, akik a születéskor folyton azt kérdezik, van-e tejed, szopik-e a baba, fejsz-e, egy idő után átváltanak a másik lemezre, és azt kezdik szajkózni, hogy " Még mindig szopik?" " Anyás lesz ez a gyerek nagyon!" " Ez már csak az anyáról szól." " Baj lesz a szexuális életével." " Nem hagyod önállósodni!" . Szemtől szembe nem nagyon mondják, de számtalanszor leírják, hogy perverz, gusztustalan, beteges viselkedés a nagyobb gyerek szoptatása. " Fujj, én nem csinálnám." Mindenki számára jó hír az, hogy nem is kell. De lehet!

Azzal szembesültem, hogy szinte automatikus sok szülőnél, hogy ha valamilyen gyermeknevelési gyakorlattal találkozik, akkor rögtön elkezdi összevetni a sajátjával, és ezután véleményt alkot. Szerencsés esetben egyezik, és akkor vidámság van. Rosszabb esetben a magáétól eltérő megoldást tapasztal, és értetlen lesz/ bűntudata lesz/irigykedni kezd/meg akarja menteni a más ember gyerekét/ el nem tudja képzelni, hogy ezt így is lehet/támad, azért, hogy a maga megoldását védje, stb. . Legritkább esetben tapasztaltam, hogy meghallgatja, nyugtázza, és kész. 

Pedig nekem erre lenne szükségem, hiszen minden család, minden gyerek és minden család, minden gyereke más és más. A hosszan tartó szoptatás a mi élhető/éltető megoldásunk. Egy általam nagyon szeretett láthatatlan kötelék, ami az aranyóra óta összeköt. Először szorosan, majd egyre-egyre lazábban. Nem tart örökké, és egyikünk gyereke sem tud olyan sokáig megmaradni ebben a kötelékben, hogy ne lenne sokkal-sokkal több a nem szoptatva megélt évekből. Meghitt, bensőséges pillanataink, egymás iránti szeretetünk, biztonság, menedék, vigasztalás, pillantások, illatok, érintés. Nekem ezt jelenti. Van időm ezt megélni, és van bőven időm ettől biztonságban megválni. A kisgyerekkor kísérőjeként a szoptatásom is van annyira jó, mint a cumi, az ujja, a tápszer, a csücski vagy a kakaó. 

A végére mindig jól jön a kihagyhatatlan, és sokak által már jól ismert érdekesség arról, hogy a természetben a főemlősök meddig szoptatnak, és ez az emberekre vetítve mit jelent életkorban kifejezve:

  •  első maradandó fogak áttöréséig (embernél ez 5,5- 6 év)
  • a kihordási idő kb. hatszorosáig (embernél 4,5 év)
  • születési súly megnégyszerezése (embernél 2,5-3,5 év)
  • felnőtt súly egyharmada (embernél 5-7 év)
  • félúton a szexuális érettség felé (embernél 6-7 év)
  • immunrendszer kifejlődéséig (embernél 6-7 év)
  • laktáz enzim (tejcukor lebontásáért felelős enzim) mennyiségének csökkenéséig (embernél kb. 7 év)

 Ezek alapján a következtetések alapján, az elválasztódás 2,5 -7 éves kor közé tehető. Az elválasztódás kivárása az adott család rendszerén, és az anya döntésén alapuló egyéni út, ami nem értékesebb, és nem értéktelenebb, mint az irányított, kiméletes elválasztás. Mindegyik esetben a saját határainkon belül keressük, hogy mi a legjobb megoldás anya és gyerek egységének.

(Ha te is sokáig szoptattál, vagy netán te nőttél így fel, és megosztanád a történeted, még mindig megírhatod a  hosszanszoptat@gmail.com címre. Itt megoszthatjuk a történeteinket. )

 Írások, amiket hasznosnak tartok, és forrásul szolgálnak:

http://erinto.m.postr.hu/feherlofia

http://www.lll.hu/hosszantarto_szoptatas

 http://krediesz.blog.hu/2013/03/06/meddig_normalis_szoptatni

 http://crunchydomesticgoddess.com/2009/01/02/breastfeeding-until-age-3-4-or-5-more-common-than-you-think/

http://www.lll.hu/node/343

Címkék: szoptatás