Roses revolution

Érdekel, hogy hogyan szülünk mostanság? Vagy épp unod már a témát? De te tudod, hogyan születtél? Az anyukádat már megkérdezted, hogy érezte magát szülés közben? Mind születtünk, és sokunknak született gyermeke, mégis egy hatalmas lyuk van annak a sok szónak és gondolatnak a helyén, amiknek ezt a témát kéne körüljárniuk. Vannak ehelyett titkok és szépítések, meg nem osztott fájdalmak, tanulópénzként szült elsőszülöttek, részben a "legyen egy jó szülésem" vágyból foganó többedikek, frusztráció, poszttraumás stressz, bűntudat és egy hamis kép arról, hogy milyen szülni.

name_it_each_woman_is_a_rose.jpg
Hallottál már a szülészeti erőszakról?

Én a jó gyakorlatból szeretek kiindulni, de hamarosan itt van november 25., a „Rózsák Forradalmának” napja, mely a 16 akciónap a Nők Elleni Erőszak Ellen keretén belül a szülészeti erőszakra hívja fel a figyelmet. A szülészeti erőszakban nehéz jót találni. Az egyetlen, amit tehetünk, ha keressük a beavatkozási pontokat és a változtatás lehetőségét.

 

Amikor a szülészeti erőszak szót először hallottam, már túl voltam a három kellemes szülésemen, az ezekre való felkészülésen, a dúlaképzésemen, az egyetemi képzéseimen és az azt megelőző oktatáson, 30 év női léten, és azt gondoltam, hogy na, ez az a szóhasználat, ami tényleg túlzás, akik kimondják, azok fanatikusak, túlságosan bevonódtak, elborult aktivisták. Nem telt el sok idő, és a tapasztalás helyre tette a gondolatot. Ma már határozottan az a véleményem, hogy a szülészeti erőszak létezik. Jelen van az egyénre és a társadalomra gyakorolt összes negatív hatásával együtt. Ezek közül az egyik legfájdalmasabb az, hogy a szülészeti erőszak szinte mindig magával hozza a gyerekeink legmagasabb egészséghez való jogának csorbítását, mert így az ő életkezdetük sem optimális. A bababarátság az anyabarátsággal kezdődik!

 

De miért nem tudunk erről? Lehet-e küzdeni valami ellen, aminek a jelenlétét nem ismerjük (el), és amire nincsenek szavaink? Mi ez, honnan ered, és miből táplálkozik a jelenség?

 

“a szülészeti erőszak a nők elleni erőszak, azon belül is a nők elleni szexuális erőszak egyik formája. visszaélés a szülő nők kiszolgáltatott helyzetével, általában egy pozícióban felettük álló orvos.....által, illetve áttételesen az által a struktúra által, amit a jelenlegi szülészeti gyakorlat jelent. gyakori megnyilvánulásai: szóbeli/lelki erőszak, felesleges beavatkozások elvégzése, vagy beavatkozások elvégzése a szülő nő (informált) beleegyezése nélkül” (http://dezsa.tumblr.com/post/331733...)
A szülészeti erőszak a nők elleni erőszak kevéssé ismert, mégis jóval több nő által megtapasztalt formája.
Ez az, aminek jelenlétében én sem hittem. Pedig amíg nincsenek rá közös szavaink, amíg nem téma ez, amíg félrenézünk, és elhallgatunk, addig a facebookra feltöltött babafotók egy része mögött egy szenvedéssel, megaláztatással és félelemmel teli esemény lesz.
Képzeld el a nő életét, mindennapjait szülése előtt és után, és közte egy nagyon-nagy bűzlő fekete lyukat, ott abban a pontban, ami a méltó átmenetet szolgálta volna.

Azt is mondhatom, hogy abban a korban élünk, ahol hihetetlen különbség van szülés és szülés között, és ezáltal a jövő generáció tagjainak születési módja között. Igazságtalan elosztással, szerencse faktorral, kiszámíthatatlansággal. A szülésnek, születésnek minősége van. Nincs recept arra, hogy hogyan kell szülni, de avval tisztában kell lenni, hogy a szülés meghatározó élmény. Kinek erőt adó és szépséges, ahol megtörténik egy gyermek világra engedése bizalmas és támogató környezetben, szabadon, és van, akinek csalódás, félelmetes, fájdalmas, szégyenletes, a megalázottság, a sérülés, a kiszolgáltatottság megtapasztalása.Te melyiket választanád?

Hogy mit tehetünk mi, mit tehetsz te, hogy többeknek legyen jó?

Az idődet adhatod. Arra, hogy legalább egyszer utánaolvass, hogy egyszer végiggondold, hogy kérdezz, hogy visszajelezz. Amit én tehetek most, az az, hogy összegyűjtöm, hogy mi táplálja a szülészeti erőszakot szerintem. A lista biztos nem teljes, javíts ki, szólj hozzá! Bármelyik ellen tudsz egy kicsit is tenni, az már sokat számít, de ha csak tudsz róluk, az már a változás kezdete.

A szülészeti erőszak hátterében szerintem a következők állnak:

1.) Még mindig sokan hiszik azt, hogy ilyen a szülés természete. Hogy a fájdalom, a szenvedés az anyaság ára, hogy ez a nő sorsa, hogy ki kell bírni....Ismerd meg, hogy milyen a méltó születés! Lásd a szülés, születés másik arcát is. Tudd, hogy van választásod!

A nők szocializációjában erősen benne van, hogy a megaláztatást el kell viselni, szinte a női mivoltunk része ez az áldozat hozatal. Néha az az érzésünk, hogy szinte a fokmérője itthon az anyaságnak, hogy rosszul legyen, szenvedjen a nő. És igen, vannak, akik azt gondolják, hogy ez így van rendjén, és akár a Bibliából olvasnak ki „asszonysors-igéket”, melyek üzenete az, hogy a szülés fájdalma a nők büntetése.

Számos útja van, hogy megismerd, milyen egy normál, háborítatlan szülés, mi viszi előre, és mi akasztja meg. Ismerkedhetsz a hormonrendszerrel, a test működésével, a félelem, fájdalom, feszültség egymást erősítő háromszögével, vagy akár olvashatsz, nézhetsz szép szüléstörténeteket. Sokat segítene, ha ezzel már gyerekként tisztában lennénk. Tudtad, hogy a szülés testi érzeteit nem csak a fájdalom szóval írhatjuk le? Tudtad, hogy sokunknak megerősítő élmény volt a szülés? Tudtad, hogy egyáltalán nem szükséges, hogy sírjon egy baba, amikor megszületik? Ismerd meg a tévhiteket is!

 

2.) Az áldozatok nem tudják, hogy erőszakot követtek el rajtuk. Nem tudják, hogy lehetett volna másképp is. Azt hiszik, hogy ez a normális, hogy ez mindenkinek ilyen. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem is érzik, hogy bántották őket. Tegyünk azért, hogy értő támogatást kapjanak!

Sok anya szenved a szülése után poszttraumás stressz szindrómától (Igen, ez az, ami terrorcselekmény, erőszakos bántalmazás, háborús élmény, vagyis életet veszélyeztető események után szokott megjelenni.)

Kis ízelítő a tünetekből:

  • visszatérő és tartós emlékbetörések,
  • rémálmok,
  • ingerlékenység,
  • magas fokú szorongás és félelem,
  • felfokozott izgalmi állapot,
  • amnézia,
  • pánikrohamok

 

 

3.) A szülészeti erőszakot“ elkövetők “ nem tudnak róla, hogy ártottak, nem kapnak visszajelzést. Sőt, gyakran kapnak dícséretet, köszönetet, hálás szavakat, pénzt a tettük után. A visszajelzésnek nincs kultúrája, pedig a változáshoz, és az áldozatok gyógyulásához is ezen keresztül vezet az út.. Ha van hozzá erőd, ha van rá módod, jelezz vissza!

A hazai egészségügy struktúrájából adódóan a szakemberek ritkán szembesülnek cselekedeteik következményeivel, így a változáshoz sem kapnak útmutatást, ösztönzést. Nem bűnbak képzésre van szükség, de fontos a szembesítés, a tudatosítás és a közös gondolkodás. Nem lehet felróni a jelen nőgyógyászainak és szülésznőinek, hogy ebben a rendszerben képződtek és dolgoznak. Ők is beleszülettek a centralizált, medikalizált, technicizált, elidegenedett és feudális struktúrába, ami ráadásul erősen forráshiányos, ahol a szakdolgozó, a szülő nő és családja kiszolgáltatott, és ahol az újszülött alapvető igényeit sem veszik figyelembe. Mi páciensek sokszor ezt igényeljük, hiszen neveltetésünk miatt kívülről várjuk a megoldást, és komfortos nekünk a patriarchális jelleg. De tényleg ezt akarjuk továbbadni?

 

A kiindulási pontot nem szabad figyelmen kívül hagynunk. A szülés egy életesemény, egy ünnep, a gyermekünk születésnapja, ahol minden kísérőnek az ehhez mért alázattal kellene jelen lennie. Nekik a napi rutin része, a sokadik, nekünk pedig belépő egy új életszakaszba.

 

A szülés egy élettani folyamat, nem betegség, ami a nők jelentős hányadánál magától, probléma mentesen és SPONTÁN folyamatként lezajlik. A nők nagy része képes szülni, és a szülés sokféle. Amihez sokszor viszonyítanak az egy hipotetikus folyamat, átlagok által kijelölt vágány. Az egészségügyi személyzetnek, önhibáján kívül, nehéz egy spontán és ezer arcú folyamatot kísérni, mivel arra képződtek, és arra tették fel az életüket, hogy a beteg testet gyógyítsák, felismerjék az eltéréseket és legyőzzék a patológiákat.

Az egészségügyben az idő sokszor ellenfél. A vajúdásnál a türelem a segítőnk. Ami 9 hónapig biztosan tartott, az most kienged. Ehhez idő kell. Izmok, csontok, hormonok, két test összehangolt működése.. Sokat segítene, ha többen ismernék a szülés természetét, élettanát, és többet beszélnénk arról, hogy hogyan illeszthető be ez a folyamat az egészségügyi rendszerbe nem betegségként. Hogy lehet a háttérben maradva óvni a biztonságot

Adalékként:
a szülésről kiállított kórházi dokumentumot Magyarországon „szülészeti kórlapnak" nevezik. Ebben egy egészséges várandós anya komplikációmentes szülését a „betegség" rubrikában kell föltüntetni, és a „koponyavégű spontán hüvelyi szülés" és az „egyszeres élveszülés" szakmai kódjaival ellátni; míg a „beavatkozás módja" rubrikába a „szülés levezetése" írandó. Vagyis a protokoll - abszurd módon - egy spontán folyamat vezetését írja elő az orvos számára.” (http://www.stop-ferfieroszak.hu/had...)

4.) Mindenképpen növelni kell a szülészeti rendszer átláthatóságát és minőségbiztosítását, mert egy szülésnél, ahol minimum két élet és két test érintett, nincs helye felesleges beavatkozásoknak.

Nincs mentség arra, amikor azért fájdalmasabb egy szülés, mert az orvosnak sietnie kell valahova. Ha pedig emiatt sérülést szenved anya és baba, arra nehéz szavakat találni. Az egyik mostanság elhíresült, de 30 éve történt esetet idézem:

 

“Mégis megérkezett a doktor, megvizsgálta Évát, s közölte: „Szülni fogunk!” Hozzátette, sietni kell, mert teniszpartija kezdődik a főnökével, karrierje múlik a meccsen. Ha minden jól megy, főorvos is lehet. És hogy el ne késsen a teniszről a doki, intravénás „gyorsítót” adott be a vajúdó nőnek. A tolófájások mégsem indultak be. Még egy injekciót kapott Éva. Pokoli görcsei lettek, hallotta, amint az orvos üvölti: „Igyekezzen, mert a gyerek nyakára szorult a zsinór, mindjárt megfullad!Szörnyű fájdalmak között megszületett Zsuzsika. Nem sírt, csak nyöszörgött. ..Napokig nem láthatta őt az anyukája. Nyugtatgatták, alszik a kicsi, pihennie kell. De Éva elindult megkeresni a lányát. Az intenzív gyerekosztályon rémülten látta, hogy egy ellilult fejű csecsemő körül rohangálnak az orvosok. Ő volt Zsuzsika: újra kellett éleszteni. Anyja akkor értette meg, nagy baj van. Szerencsére Zsuzsi jobban lett, hazavihette őt. Előtte még az anya kezébe nyomták a leletet: „Forszírozott, rohamos szülés során somatomentálisan és mentálisan súlyosan sérült csecsemő.”(http://www.168ora.hu/itthon/peterfy...)

5.) Az elkövetői oldal helyzetét nehezíti, és a szülés méltóságának fenntartását gyengíti a kártérítési krízis és a pernyomás. Mivel a szülészet-nőgyógyászat területén van a legtöbb műhibaper a jelenség ellátást torzító hatását nem lehet figyelmen kívül hagyni. De ettől nem lesz elfogadhatóbb egy nem kívánt beavatkozás. Ne hagyjuk, hogy egy szülő nő, vagy egy beteg az egészségügyben potenciális ellenségként, veszélyforrásként tűnjön fel, és tegyünk az ellen is, hogy a kísérőket azért ne engedjék be, mert félnek a tanúktól.

Ez röviden annyit jelent, hogy sok a kártérítési per, és ezek nagy része polgári úton megnyerhető, ami pénzt és időt visz el az orvosoktól. Ha a jogban utazók mesterségesen gerjesztik ezt a folyamatot, annak az az eredménye, hogy kontraproduktívan uralják az egészségügyi képzést és ellátást azok az eljárások, amivel a szakemberek védhetik magukat egy esetleges per esetén. Sok orvostanhallgató mesélt arról, hogy a képzés során is sokszor azon van a hangsúly, hogy hogy tudnak majd dokumentáltan, levédhető módon dolgozni. Ezzel nem lenne baj, ha a dokumentáció nem az ellátás kárára történne. A pernyomás hatására jellemző a túlbiztosítás, a félelem, a sürgetés, ami ellentétes avval, hogy a normál szülésnek megvan a maga ideje, természete, és úgy megy legjobban, ha hagyják a maga ütemében folyni.

“Kártérítési krízis" néven emlegetik a folyamatot, ami képes volt a betegellátás szakmai minimumait is torzítani; orvosok utasítottak viszsza kockázatos gyógykezeléseket a műhibától való félelmükben, vagy ellenkezőleg: értelmetlen vizsgálatokat, beavatkozásokat végeztek, hogy előre fedezzék magukat; medikusok hagyták ott az egyetemet, vagy választottak kevéssé rázós szakterületet.... Az úgynevezett defenzív medicina típuspéldája az az aggályos szülészeti eljárásmód, aminek jelentőségét mostanában kezdi érzékelni a közvélemény. Míg 1989-ben a várandósok 11 százaléka szült császármetszéssel, addig 2002-ben már 23 százalékuk, de van olyan kórházi osztály is, ahol minden második szülésnél vágnak. Vélekedések szerint a sietség és esetenként a páciens ilyen irányú kérése mellett az lehet a legfőbb oka ennek is, hogy a szülészek nem kockáztatják a magzatra nézve veszélyesebb hüvelyi utat, hiszen a kártérítési perek jelentős részét a "normál" úton világra jött, oxigénhiány miatt károsodott gyermek miatt indítják.”

 

 

6.) Hozzájárul a kimondás hiányához, hogy kevéssé ismertek a betegjogok, így nem is tudjuk, hogy jogsértést követtek el. Ismerd meg a betegjogokat, és élj velük!

A beavatkozások nem ördögtől valók, sok anyát és babát mentenek meg nap mint nap. De jó tudni, hogy visszautasíthatóak, és azt is, hogy az nem elég, ha a szakember tudja, hogy miért csinálja. A nő ettől még veszteséget érezhet, hiszen nem sikerült úgy szülnie, ahogy szeretett volna. Ha az anya és az apa értik, hogy miért van szükség a beavatkozásra, ha közös döntés született, akkor könnyebb mindezt elfogadni. A tájékoztatáshoz való jog mindenkit megillet, és olyan módon kell ennek megtörténnie, hogy meg is értsék az érintettek. Ha ez nem így van, akkor megalázottnak, megerőszakoltnak érezheti magát a nő.

Sokan nem ismerik eléggé a szülés testi-lelki történéseit, nem köztudott, hogy jobban fáj, ha fél a nő, ha nem érti, mi történik vele, ha megalázzák, ha magára hagyják, ha nem érzi magát biztonságban.

 

7.) A nők is megosztottak, és az amúgy sokszor jogainkat védő feminista mozgalmak tematikájának sokáig nem volt része a születés. Védjük a reprodukciós jogainkat, és tanítsuk erre a gyerkeinket!

A nőmozgalmak értékei között sem artikulálódott a téma, és ezek a mozgalmak kevéssé foglalkoztak a test kérdésével. A nő társadalmi lényként megjelent a diskurzusban, de nem foglalkoztak eléggé a nővel, mint érző, gyengéd, kapcsolataiban élő nővel, anyával.

 

A szülés kérdésein is túlmutat a testünk és életünk kérdéseiben való kompetenssé válás szükségessége, a kompetencia gyakorlás és az informált döntés jelentősége. A női önrendelkezés fontos, a nő saját teste feletti rendelkezési joga, legyen az abortusz, családon belüli erőszak, vagy akár szülés, tiszteletben tartandó. A közös ezekben, hogy az ember maga dönthessen, és ehhez kapjon információt. A nőknek joguk és szükségük van megfelelő felvilágosításra kislányként, abortuszhoz való jogra, méltóságos szüléshez való jogra, és persze később a szülői kompetencia gyakorlásának jogára..és persze a fiúknak is ugyanerre a saját ügyeikben.

Tudjuk, hogy a gyermekek ellen elkövetett szexuális visszaélésekben sokszor nem is maga a cselekmény a legrosszabb, hanem az, hogy valaki olyan követi el, akiben megbíztunk, akit szeretünk, akiről sosem gondoltuk volna, aki a támaszunk, és akitől a biztonságunk függ.
Ha ők követnek el abúzust, teljes lesz az elhagyatottságunk, a tehetetlenségünk, és gyakran magunkat vádoljuk. Hasonlóan borzasztó érzés ekkor, hogy nem vagyunk a testünk urai, hogy más rendelkezik vele, és hibásnak, mocskosnak érezzük magunkat.
Áthatolnak a testhatárainkon, és nem tisztelik az önrendelkezési jogunkat.
Ismerős ez a szülészet területéről is, ugye? Nem kéne, hogy így legyen.
Te is tehetsz ellene!
Ahol további információt, segítséget találsz:

 

emma_vonal.jpg

 https://www.facebook.com/szuloveszuletunk www. szuleteshaz.hu,http://perinatus.hu http://tortenetek.szules.hu, https://www.facebook.com/anyabababarat, http://csaszarutanszulni.blogspot.hu, https://www.facebook.com/dulaiosszefogas, www.module.hu, www.bekesdulakor.hu, www.dulamustra.hu, http://bekesdulakor.hu/onkentes-dulak-a-korhazban/ http://www.pafhungary.hu/ http://feminfo.444.hu