#rosrev
#masallapotot

Mindjárt éjfél. Ma a szülészeti erőszak áldozataira emlékeztünk világszerte, így mi kerekasztalt tartottunk a témában. Holnap van Kami szülinapja. Most vagyok a két fontos nap határán. Kicsit így, kicsit úgy.
Ma valami olyasmit mondtam, hogy a szerencsétől és kiváltságos helyzetemtől vakon és naívan szemléltem sokáig a szülést. Nem hittem, hogy létezik erőszak a születés körül.
Holnap ünneplünk valaki kedveset, aki szépen, kórházi körülményekhez képest háborítatlanul született, míg engem türelemmel, figyelemmel vettek körül.

Miért mondom, hogy szerencsétől és kiváltságaimtól vakon?
Mert van olyan gyerekem, aki olyan gyorsan született, hogy nem volt idő belenyúlni a folyamatba. Kiváltság, hogy Budapesten, kórházak, tanfolyamok, szakemberek és információ bőségében tobzódva készülhettem, kiváltság, hogy volt választásom, időm, pénzem megteremteni a biztonságos burkot, hogy jó ellátást kapjak. Hatalmas szerencse, hogy a pénzemért tényleg azt is kaptam.

Tudtam korábban is, hogy jó szülések voltak, de fogalmam sem volt, hogy ugyanilyen könnyen lehetett volna merőben más.
Ma még erősen azokra a nőkre gondolok, akikkel nem így történt. Van köztük, aki legalább ennyi pénzt, időt, energiát áldozott, és mégis méltán érezheti úgy, cserbenhagyták, tiszteletlenül bántak vele, ártalmakat szenvedett el, sérült a lelke, teste, kapcsolata a gyermekével az ellátás módja miatt.
Ez a biztonság “vásárlás” sokszor üres ígéret. Nem teszi kiszámíthatóbbá a rendszert. Nem garanciális.
Van persze, akinek se ideje, se pénze, se egyéb lehetősége nincs, mit erre szánhatna. Aki nehéz helyzetben van, annak sokszor a szülészeti rendszerben is sokkal nehezebb a helyzete. A végtelen kiszolgáltatottság az övék.
Itt van velem ma minden történet az elmúlt évekből. A nő, aki úgy érezte, a teste átjáróház lett. A nő, akit megszégyenítették, ha nem a földre rakott rongy felett állva folyt a vére, hanem a padlóra. A nő, aki hiába mondta, hogy nem jó az érzéstelenítés, még ne vágjanak. A nők, akikkel kiabálnak, akiknek azt mondják, ez nem fájhat még így, a nők, akiket fájdalmasan, kártékony módon vizsgálnak, engedély nélkül tágítva. A nők, akik akár teljesen rendben lévő várandósságok után hirtelen zuhannak a mélybe váratlanul. Az információtól, a mozgásuk, döntésük szabadságától, a méltóságuktól, a kisbabáiktól, a megerősítő szülésélményüktől megfosztottan.

Közben holnap lett. Kami nap. Kívánom, hogy neki már ne kelljen kiszámíthatatlan rendszerben szülni. Addigra valósuljon meg az álmunk, és minden nő tapasztalhassa meg a nőközpontú, legjobb gyakorlatokkal dolgozó, tudományos bizonyítékokon alapuló, tiszteletteljes ellátást, bárhol, bárkivel is szüljön.
Ez egy szülinapi kívánság, amit nektek mondok. Kaminak még más a fontos, még csak nyolc éves, de mi tudjuk, érezzük, hisszük, milyen fontos lenne, hogy nekik már más legyen. Nincs is olyan sok időnk addig.

És persze, ahogy nyolc éve én és ő, úgy tegnap is, ma is, holnap is szülnek más nők és születnek kisbabák. Minden szülé számít, mindenki története fontos.